"Megmondták a költők régen, 
legjobb kis felhőnek lenni az égen, 
szemem ezért ragyog, 
mert én egy kis felhő vagyok.

Ragyog az ég rám fényesen, 
sétálok rajta kényesen, 
hej, kényesen és rangosan, 
és énekelem hangosan: 
Megmondták a költők régen... (stb.)"

 

Mindig örömmel tölt el, amikor ilyen, s ehhez hasonló sorokra bukkanok a Műszaki és Természettudományi olvasóban. Csodálkozásra semmi ok nincsen - a mesék nagy része ugyanis itt, a 900-as szabadpolcon található.

Ha némi vidámságra, mosolyra van szükségünk egyetemi kötelességeink, vagy éppen ágas-bogas teendőink közepette, érdemes betérni az MSZO-olvasóba, leülni és beleolvasni Alan Alexander Milne szerző és Karinthy Frigyes fordító zseniális meseregényébe.

Bemutatni azt hiszem nem kell - remélem mindenkinek volt szerencséje a Csacsi öreg medvéhez és a róla szőtt történetekhez. Ha mégsem, kérlek csak fogadd el egyszerű ajánlásom. Ha pedig te is úgy szereted mint én, ajánlom, olvass bele néha, és élvezd te is a gyermeteg mosolygás áldásos hatását, amit a Micimackó olvasása okoz.

Ha pedig nyelvi élményre vágysz, a raktárból angolul is kikérheted!

Alan Alexander Milne - Micimackó

Meseregény, 292 oldal, 20 cm

Móra kiadó, Budapest 2005

ISBN: 963-11-7981-8

BME-OMIKK: 027.089 / MSZO SZAB 900

---

Alan Alexander Milne - Winnie the Pooh // The house at Pooh corner

445 p., 21 cm

Raduga, Moscow 1983

BME-OMIKK: 022.477 / Központi raktár

Aki keres, az talál, s ha rámentek az OMIKK internetes katalógusára, ügyes keresőszavakkal számos nemzeti parkokról szóló könyvre, kiadványra bukkanhattok. Közülük most egyet emelnék ki - bár a többi épp úgy említésre és ajánlásra érdemes, de az egyetemhez viszonyított közelsége miatt mégis a Duna-Ipoly Nemzeti Parkról szólót mutatom be.

Foltos szalamandra, Kerecsensólyom, Leánykökörcsin, Havasi cincér, Kardos lepke, Ászkarák - néhány azok közül, akikkel a szerencsés túrázó börzsönyi-pilisi-ipolymenti útjai során összefuthat. Igen szerencsésnek kell lenni egy-egy ilyen találkozáshoz: nem elég jó helyen lenni jó időben, de figyelni és felfigyelni is szükséges. Még akkor is, ha fogalmunk sincsen, mit látunk, kire csodálkozunk rá éppen. Ebben is segítséget nyújthat ez a kis narancssárga könyv, melnyek szerkesztője Kézdy Pál, Magyarország egyik legelismertebb természetvédelmi szakembere.

Aki egyszer látta, milyen mikor a Szentendre-vidéki erdőspuszta-réten hullámzik a széltől az árvalányhaj, érezte a finom medvehagyma illatát a bükkerdő tövében, vagy csak végigtekintett az ősz "Börzsöny-színein" biztos szerelmes lett a vidékbe. Kicsit talán hajlamosá is vált arra, hogy fél órát üljön csendben egy patak partján s fürkéssze a hordalékot egy apró Kövi rák után kutatva.

Az ismertetett könyv talán az ilyen embereknek szól. No meg azoknak is, akik kíváncsiak, de nem tudják, hol és hogyan kezdjék el megismerni a természetet. Fejezetein át a szerzők bemutatják a természetvédelmi kezelést, a nemzeti park történetét, címerét, oktatóhelyeit, ismertetik az erdőgazdálkodás módját. Ezután a három tájegység, a Pilis és Visegrádi-hegység, a Börzsöny, és az Ipoly-vidék szakemberei mutatják be saját területeiket. A tájak történelmére, földrajzi-geológiai adottságaira, hagyományaira, művészetére épp úgy kitérnek, mint a természetvédelmi értékek ismertetésére. Külön fejezetek foglalkoznak a bányászat emlékével, a rég elfeledett faúsztatás nyomaival, az erdei kisvasutakkal, a mészégetéssel, a képzőművészettel vagy épp a várakkal-kolostorokkal.

Nem egyszerű utikönyv ez. Sőt, nyugodt szívvel kijelenthetem, ez egyáltalán nem utikönyv. Bár ezernyi látnivalót, érdekességet kínál egy-egy utazáshoz, és megfelelő háttérinformációkat nyújt hozzájuk, de mindezt nem a "kaland" érdekében teszi. A könyv nyílt célja megismertetni, elismertetni, megszerettetni a tájakat és az élőlényeket az olvasóval. Megszerettetni úgy, hogy ne csak egyszer-kétszer látogassa meg a Dunakanyart, hanem tegye azt rendszersen. Úgy, hogy ne egyszerű turista vagy látogató, hanem a terület ismerője, vigyázója legyen, aki figyel rá. Úgy, hogy kíváncsisága miatt, mert a könyvben olvasta hogy ott él, hajlandó legyen letelepedni egy patak partjára várni egy aprócska rákot...

Nemzeti Park a Dunakanyarban - A Duna-Ipoly Nemzeti Park

103 oldal, 24 cm

Ganteline Kft, 2006

ISBN: 978-963-86783-5-5

BME OMIKK: 069.744 / Központi Raktár

Indulsz. A mozdony sürget már dohogva
és a tavaszba messze-fut veled.
Ne vidd a vádat és a bút magaddal,
hogy hűvös szóval megsértettelek.

Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk.
Rég vívom érted a művész-tusát.
Ki a hibás, ha túlságos közelből
nem hallom lelked tiszta ritmusát?

Ki a hibás, ha néha feltolulva
egy kusza hang harmóniádba tép,
és gúnnyal int szivárványos magasban
a büszke, győzhetetlen eszme-kép?

Vers vagy te is. A harcban meg nem érzed,
hogy míg hozzád ér, bennem fáj a gáncs.
A fájó gáncs nem céltalan civódás,
s kedves, nem ok, hogy érte visszabánts...
 
Már távolodsz. A gép repít robogva.
Nem is tudod, hogy most lettél enyém.
Varázs-ütésre dallamod kiépül,
s zengő egész vagy, zengő költemény.

Áprily Lajos egyike azoknak a költőknek, akiknek a kötetét kezembe véve mindig mosolygok egy picit. Most, így a félév 12. hetében talán nem is írnék róla többet - oldalakon át sorolhatnám az okokat, miért érdemes kötetét egy-egy kétségbeejtő labor vagy zh után kézbe venni. Hogy miért éri meg két előadás között, vagy éppen órák alatt elővenni és a pad alatt olvasni ezt a könyvet. A sorokat, amelyeket erdők, falvak, folyók ihlettek, vagy a város, netán az elmúlás...

Írhatnék arról, milyen tájakra repíti el a K épület százéves barna padjaiban ülő hallgatót, vagy arról, hogyan lehetséges, hogy életművét össze-vissza lapozgatva egyik pillanatban könnyekkel kűzd, a másikban már nevet az olvasó. De idő híján csak ennyit írok: kölcsönözzétek ki, olvassatok bele, hátha  néhány verszak nektek is segít átvészelni egy nehezebb tanulmányi időszakot.

Áprily Lajos - Vers vagy te is

Verseskötet, 390 oldal, 24 cm

Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest 1987

ISBN: 963-15-3412-X

BME OMIKK: 023.806 / Központi raktár

"Igazában ő dr. Vajda Ernő. De nem orvosdoktor, mégcsak jogi sem, noha az! Negyven éve ismerem, s azóta köztünk sem jogról, sem összekuszált perekről nem volt szó, hanem csak virágokról, vagy a virágok előkészületeiről, hogy amikor növénységükből virágokká kívánnak válni... Vajda dr. ezt az átváltozást nem egészen úgy szemléli, mint mi közönséges bolti virágvásárlók, hanem kint a mezőkön, erdőszélen tavasszal, nyáron földön fekve figyeli ezt a csodát, bal kezében egy özönvíz előtti fotografáló géppel...

...felvételei mint műtárgyak hatnak. A festészetnek, a művészetnek legbensőbb erényeit, az igazságot és a szuggesztiót és mindenek fölött a képszerűséget,, a kép mindenkori egyensúlyát oly bámulatos természetességgel hozza közelünkbe, hogy sose érezzük a szándékoltságot, amire esetleg azt mondhatnánk , hogy keresettséggel kokettál... sose fullad egyhangúságba, mert a gép mellett a világ elképzelhetetlen változatossága körülöleli ezt az acélfegyelmet, amivel ő a világot nézi. Mindig új, mindig más minden képe, és mindig látszik, hogy ezt csak ő, Vajda Ernő csinálhatta.

...a virág (a világ) lényegét, jellemét, jellegét hordozza, mutassa s tegye elénk... "

Bernáth Aurél festőművész ilyen szavakkal méltatta 1997.-ben barátja, Vajda Ernő életművét, s Sziklákon, kövek között című fotóalbumát. Vajda Ernő fotóművész-botanikus 1889-ben született, alapítótagja, később elnöke volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a jogi egyetem mellett zoológiai-botanikai tanulmányokat is folytatott. Mai fotós szemmel nézve hihetetlen szeretettel ragaszkodott Voigtländer Bergheil kamerájához - gyakorlatilag kizárólag ezzel a géppel készítette felvételeit. Bár életművében mondhatni csak egy fényképezőgépet és két objektívet (!) használt, képeiben mégsem érezhetünk ismétlődést.

A Sziklákon, kövek között című albumában Soprontól a Magas-Tátrán át a Dolomitokig mutat nekünk virágokat. Aprókat és nagyobbakat, sárgát, kéket, fehéret, nyolcvan képen közel száz fajt láthatunk. S ahogy Bernáth Aurél a bevezetőjében is megfogalmazza: Vajda világában nem csak a virág a fontos, hanem élettere is. Épp úgy tiszteleg a sziklák, a patakok, a mohák és a zuzmók méltósága előtt, mint ahogy megadja a tiszteletet a Varjúhájaknak, a Szappanfűnek vagy a Habszegfűnek.

Patyolat Boglárka /Ranunculus Aconitifolius L. és Késői Gólyahír / Caltha Laeta Sch. N. Ky. a Rhone gleccser alatt. 1967. július (53. kép)

Vajda Ernő ismertetett művének a képek, a természeti világ csodáján kívül még egy különlegessége van: a művész először ebben a kötetben mutatott be színes fényképeket. A mai generáció fiatal fotósainak talán elképzelhetetlen, hogy fekete-fehér növényfotókat (egyáltalán természetfotókat) készítsenek - a szerző-fotóművész utószavában kifejti, miért dolgozott korábban kizárólag fekete-fehér anyagra, valamint azt is, miért nyitott mégis a színes kifejezésmód felé.

"Célom az volt, hogy a sziklák... csodáit színesen is érzékeltessem, és újabb gazdag örömforrást tárjak mindazok elé, akik a magas hegyeket járják, vagy akik a növényvilág szépségeit mindenütt keresik." Az albumot így szeretettel, jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik örömüket lelik a természet elidegeníthetetlen szépségében. "Albumaiból a világ csodás leleményébe kapunk betekintést. Sikerült neki naggyá tüntetni föl azt a világot, amin oly gondtalanul taposunk!"

Vajda Ernő - Sziklákon, kövek között

Fotóalbum, 178 oldal, 23 cm.

Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1977

ISBN: 963-336-041-2

BME OMIKK: 710.507 / Központi Raktár

"Friedrich főherceg fehér tengerészeti egyenruhát öltött, mert a nádor előző este többször célzott rá: a budai polgárok hatásos megjelenést várnak az újságokban gyakorta emlegetett ifjútól... A fiatalember nagyot sóhajtott, kihúzta magát, és egy pillanatra minden elsötétült, mintha álmot látna: egy másik századról, amikor ő már régen elporladt és egy sápadt, borotválatlan, kopaszra nyírt népbiztosról, aki egyszer ugyanitt áll majd, az ő helyén, végigtekint a fegyverüket markolászó embereken és ugyanilyen gyanútlanul nem is sejti, hogy hamarosan menekülnie kell, sőt regénybe írják kaján vigyorát és szárnyalását a Vérmező felett..."

Emberi könyvek, a Mérnökök könyvtárából (avagy emberi leletek a kockák polcain) - úgy gondoltam ilyen címet adok "könyvajánló-rovatomnak". Mivel édesanyám könyvtáros, és könyvek között nőttem fel, talán nem meglepő, hogy a BME OMIKK (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár) katalógusában és polcai között sem feltétlen a az Analitikai kémia jegyzetet, vagy az "Antibakteriális hatású vegyületek reverzibilis megkötése módosított cellulózon" című csodákat keresem. Igaz, kényszerűségből ezeket is, de szabadidőmben jobb szeretek lágyabb dolgokat olvasni.

A Fák közt, padon - Budapesti ligetek című könyvecske éppen olyan olvasnivaló, amelyre egy négy zh, két laboros héten vágyik az ember. A Liget című irodalmi és ökológiai (bizony, a kettő együtt) folyóirat kiadványában budapesti közparkokhoz kapcsolódó kis történeteket olvashatunk, nosztalgikus korokból. A novellák szerzője Horgas Judit, a szöveget Ács Irén fotói illusztrálják. A kis tenyérbevaló könyv tervezője is említést érdemel, René Margit igazán izgalmasan hozta össze az írott és a vizuális élményeket. A fejezeteken keresztül megismerhetjük a Vesztegzár a Grand Hotelben eredetét, a Mechwart tér liget elnevezése körüli vitákat vagy épp a Városligeti tó horgászversenyén történt füllentést. Sok-sok nevetést garantál a néha fanyar humor. A történetek közül kicsit kakukktojás Városmajoré, melynek végén a szerző groteszk párhuzamot von a nyilas vérontás képe és a ligetet napjainkban elborító testek között.

Utóbbi fejezet miatt nem írhatom most azt, hogy a könyv teljes egészében vidám mű. Maradjunk annyiban, a szerző többnyire mosolyt csal az ember arcára a történelmi humorával, vidám párhuzamosságával, számtalan irodalmi utalásával, sajátos hangvételével.

Fák közt, Padon - Budapesti Ligetek

Liget Műhely Alapítvány, 2005.

104 oldal, 15x15 cm

HU ISSN 0865-008X

BME OMIKK: 465.357 / MSZO ÉPI 503.