"Igazában ő dr. Vajda Ernő. De nem orvosdoktor, mégcsak jogi sem, noha az! Negyven éve ismerem, s azóta köztünk sem jogról, sem összekuszált perekről nem volt szó, hanem csak virágokról, vagy a virágok előkészületeiről, hogy amikor növénységükből virágokká kívánnak válni... Vajda dr. ezt az átváltozást nem egészen úgy szemléli, mint mi közönséges bolti virágvásárlók, hanem kint a mezőkön, erdőszélen tavasszal, nyáron földön fekve figyeli ezt a csodát, bal kezében egy özönvíz előtti fotografáló géppel...

...felvételei mint műtárgyak hatnak. A festészetnek, a művészetnek legbensőbb erényeit, az igazságot és a szuggesztiót és mindenek fölött a képszerűséget,, a kép mindenkori egyensúlyát oly bámulatos természetességgel hozza közelünkbe, hogy sose érezzük a szándékoltságot, amire esetleg azt mondhatnánk , hogy keresettséggel kokettál... sose fullad egyhangúságba, mert a gép mellett a világ elképzelhetetlen változatossága körülöleli ezt az acélfegyelmet, amivel ő a világot nézi. Mindig új, mindig más minden képe, és mindig látszik, hogy ezt csak ő, Vajda Ernő csinálhatta.

...a virág (a világ) lényegét, jellemét, jellegét hordozza, mutassa s tegye elénk... "

Bernáth Aurél festőművész ilyen szavakkal méltatta 1997.-ben barátja, Vajda Ernő életművét, s Sziklákon, kövek között című fotóalbumát. Vajda Ernő fotóművész-botanikus 1889-ben született, alapítótagja, később elnöke volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a jogi egyetem mellett zoológiai-botanikai tanulmányokat is folytatott. Mai fotós szemmel nézve hihetetlen szeretettel ragaszkodott Voigtländer Bergheil kamerájához - gyakorlatilag kizárólag ezzel a géppel készítette felvételeit. Bár életművében mondhatni csak egy fényképezőgépet és két objektívet (!) használt, képeiben mégsem érezhetünk ismétlődést.

A Sziklákon, kövek között című albumában Soprontól a Magas-Tátrán át a Dolomitokig mutat nekünk virágokat. Aprókat és nagyobbakat, sárgát, kéket, fehéret, nyolcvan képen közel száz fajt láthatunk. S ahogy Bernáth Aurél a bevezetőjében is megfogalmazza: Vajda világában nem csak a virág a fontos, hanem élettere is. Épp úgy tiszteleg a sziklák, a patakok, a mohák és a zuzmók méltósága előtt, mint ahogy megadja a tiszteletet a Varjúhájaknak, a Szappanfűnek vagy a Habszegfűnek.

Patyolat Boglárka /Ranunculus Aconitifolius L. és Késői Gólyahír / Caltha Laeta Sch. N. Ky. a Rhone gleccser alatt. 1967. július (53. kép)

Vajda Ernő ismertetett művének a képek, a természeti világ csodáján kívül még egy különlegessége van: a művész először ebben a kötetben mutatott be színes fényképeket. A mai generáció fiatal fotósainak talán elképzelhetetlen, hogy fekete-fehér növényfotókat (egyáltalán természetfotókat) készítsenek - a szerző-fotóművész utószavában kifejti, miért dolgozott korábban kizárólag fekete-fehér anyagra, valamint azt is, miért nyitott mégis a színes kifejezésmód felé.

"Célom az volt, hogy a sziklák... csodáit színesen is érzékeltessem, és újabb gazdag örömforrást tárjak mindazok elé, akik a magas hegyeket járják, vagy akik a növényvilág szépségeit mindenütt keresik." Az albumot így szeretettel, jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik örömüket lelik a természet elidegeníthetetlen szépségében. "Albumaiból a világ csodás leleményébe kapunk betekintést. Sikerült neki naggyá tüntetni föl azt a világot, amin oly gondtalanul taposunk!"

Vajda Ernő - Sziklákon, kövek között

Fotóalbum, 178 oldal, 23 cm.

Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1977

ISBN: 963-336-041-2

BME OMIKK: 710.507 / Központi Raktár